magyar|english

MÁRTON NAPI VIGASSÁG

November 11-én tartottuk a Márton napi vigasságot Síiiskolánkban. Nagy örömünkre nagyon sok kis gyerek jött el, kézműveskedett és síelt. Képek hamarosan a galériában megtalálhatóak.

Slideshow elrejtése

Intenzív őszi szüneti tábor

Intenzív őszi szüneti tábor

avagy a fényevők klubja

Szerencsések voltunk, mert fényből volt bőven a 2013-as őszi szüneti táborban, szinte egész héten verőfényes napsütésünk volt. Tapasztalt oktatói csapatunk persze akár 30 gyerek -, mert ennyien voltunk - figyelmét is leköti a síházban is, de azért még is csak jobb, hogy a játék többnyire a focipályán zajlott. Az első napi focizásnál a szabályok még tisztázásra szorultak, mert gyermekeink azt gondolták, hogy ez egy olyan labdajáték, ahol mindenki mindenki ellen van vagyis a cél nem más, mint a labda megszerzése mindenáron akkor is ha az a csapattársunknál van. Amikor szegény labda a kicsi a rakás nevű játékban alul maradt, mert tíz gyerek feküdt rajta egyszerre, akkor már elkelt egy szakértő segítsége, szerencsére az oktatók között ott volt Dávid, aki rávilágított a labdarúgás szabályaira és ott volt Balázs is, aki testi erejének köszönhetően ki tudta szabadítani a labdát szorult helyzetéből. Zsuzsi eközben a trambulinnál fékezte meg a dühödt tömeget, hiszen egyszerre tízen hangoztatták, hogy ők most azonnal szeretnének ugrálni.

Végül helyre állt a rend, az oktatók energia szintje egyre csökkent, a gyerekeké egyre nőt, ami a fizika törvényeinek teljesen ellent mond. Ugyanis egy átlagos nap úgy nézett ki, hogy: reggel 1 óra foci, majd 1,5 óra síelés, majd 15 perc tízórai (ami részemről lehetett volna egy óra is, ha Eszter nem kérdezi meg másodpercenként kilencszer, hogy „mikor lesz már fociiiii”?), ezért következett még egy laza 1 óra foci, fogózás, vagy kidobós. Ez után jött az ebéd, amiből a gyerekek többsége alig evett valamit, mi persze repetáztunk, hogy fáradt tagjainkat némi energiával töltsük fel, aminek következtében ebéd után alig tudtunk eljutni a játszótér előtti padig, de fényevőink -, mert mást nem nagyon ettek - nem álltak meg kíméletlenül diktálták a tempót. Így jöhetett következő napirendi pontként egy kis játszótér, egy kis futóverseny és egy kis foci úgy 1,5 óra hosszan azért, hogy megfelelően bemelegedjünk a délutáni 1,5 órás síelésre, ami után jöhetett egy kis uzsi és pihi immár 30 percig, amíg Eszter meg nem talált, hogy megsorozzon a „mikor lesz már foci kérdéssel?” . Így amíg a szülők nem érkeztek meg a megmentésünkre még levezetésnek játszottunk egy könnyed fél órás focit, vagy trambulint vagy kincskeresést.

Tehát kedves szülők akkor összesítsük az annyi, mint: 7 óra intenzív mozgás, 45 perc pihenővel, egy fél almával, egy fél adag tésztával, és egy fél párizsis zsömlével, hát olimpikon legyen a talpán, aki ezt így végigcsinálja öt napon keresztül. Az biztos, hogy ez így nem normális és érezzük, amikor utolsó energiánkkal kiabálni akarunk rájuk, hogy természetfeletti lényekkel állunk szemben, ezért amikor nem értjük meg őket és nem bírjuk tovább, jobb ha eszünkbe jut, hogy gyermekeink bizony napenergiával működnek.

Kevei Gábor