magyar|english

MÁRTON NAPI VIGASSÁG

November 11-én tartottuk a Márton napi vigasságot Síiiskolánkban. Nagy örömünkre nagyon sok kis gyerek jött el, kézműveskedett és síelt. Képek hamarosan a galériában megtalálhatóak.

Slideshow elrejtése

Egy hét Lachtalon március 12-16.

Síiskolánk 2013/2014-es idényének utolsó nagy táboráról olvashatnak most beszámolót Oktatóinktól.

Viki:

Néha megkérdezik tőlem, hogy meddig akarom még ezt csinálni? vagy hogy nem rossz így síelni mindig gyerekekkel? Értetlenül állok a kérdések előtt... mit akarok még meddig?... BÁRMEDDIG!!! Gyerekek móka és kacagás nélkü síelni?? Hiszen az a legjobb része!!! Egy hetem során Lachtalon lehetőségem nyílt legkedvesebb haladó tanítványaimmal síelni, tanulni, fejlődni. Aztán egy hihetetlen szuper nagy létszámú kezdő csoporttal ugyanezt sokszorosan átélni. A tanulást, fejlődést magamra is értem. Tanulni, figyelni, őket megismerni, megérteni, néha megvigasztalni és velük együtt nevetni. Igen, erre értem hogy szeretném ezt bármeddig csinálni.

Katával hihetetlenül büszkék vagyunk a Kinder Lachtal mini és mega raptoraira, azokra a lelkes kis tanítványokra akikkel az elmúlt pár napban együtt síelhettünk.

Balázs:

Az Életrevalók
Idén a márciusi táborban abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy szinte hiánytalanul megkaptam a tavalyi csapatom tagjait, akik időközben a kezdő szintről továbbléptek, és immár középhaladóként vágtak bele a négy napos síelésbe. Ezért a kezdeti ismerkedés, megszeppent gyerekek, ijedt arcok elmaradtak, régi ismerősként üdvözöltük egymást, és vidáman, mosolyogva indultunk neki a lejtőknek. Gréti, Lotti, Lili, Nóri és Flóra erősítették a női részleget, míg Levi, Miki, Olivér, Balázs és Dávid egyenlítette ki az erőviszonyokat, egy napra pedig még Ede is beállt hozzánk, tovább színesítve a mezőnyt. Első délelőtt a kezdőpályán nosztalgiáztunk kicsit, de hamar kiderült, hogy az már nem kihívás a gyerekeknek, így délután már az ülős liften ültünk, és mentünk fel a hegytetőre. A kék pályák mellett a pirosak sem jelentettek akadályt, sőt a tányéros lift sem okozott gondot a narancssárgába öltöztetett gyerkőcöknek. Bár én tudtam, mennyire jó csapatom van, mégis meglepett, hogy milyen összeszedetten, odafigyelve felvonóztak, és csúsztak utánam, nagyon büszke voltam rájuk az egész tábor alatt. 
Minden reggel alig vártam, hogy összegyűljön a banda, és mehessünk együtt síelni. Nagyon a szívemhez nőttek a gyerekek, minden napomat vidámabbá tették, alig várom, hogy újra láthassam őket. Köszönöm nektek ezt a napsütéses, vidám, nevetős, játékos, esős-kelős, síelős tábort! Rengeteg élményt, és szeretetet kaptam tőletek, remélem jövőre újra találkozunk!

 

Judit:

Mini Manók ez volt csapatunk választott neve, hiszen 5 évesnél idősebb gyerkőc nem is volt kis csapatunkban. 7 Minivel síelhettem 4 napon keresztül a nagy pályán és ez szuper volt. Első délelőtt a kezdőpályán kezdtük meg az oktatást, de gyorsan kiderült, hogy még ha kicsik is de síelésben nagyok a Manók. Így felmerészkedtünk a kékpályára. Még engem is meglepett, hogy milyen bártan síeltek lefelé a nagy lejtön a két legkisebb: Réka és Laura is. Egy szó mint száz nagyon büszkék lehetünk rájuk: Laurára, Rékára, Lilira, Botondra, Edére, Ágostonra és Barnabásra. Jövő veletek ugyan itt.

A 4 napos sítúrát a gyerekek versenyével fejeztük be. Nagy izgalommal készltek kicsik és nagyok a megmérettetésre. Mindenki jól futott, de mint minden versenyen voltak jobbak, ők az eredmény hírdetés alkamával vehették át érmeiket. Természetesen minden induló kapott oklevelet, melyet szinten boldogan lobogtatva mutatták meg szüleiknek.